Memutattam magamnak, hol lakik a Jóisten!

Jai Mata De!

Nincs hol elkezdenem, úgyhogy belenyesek a közepébe.

Beneveztünk Tibigyerekkel egy Északnyugati indiai körútra, és simán fel is kerültünk a buszra. Hatkor indultunk volna, de nyolc körül talán sikerült. Elindultunk kifele Delhiből, Haryana állam irányába. Ezen a részem semmi különös nem történt, csak Punjabban álltunk meg kajálni.

Punjab flamo. 1 day.

Az árak meghökkentően alacsonyak voltak, már már a keralai nem is kell fizetni, csak a gombot kiszórni hangulat került elő. 40 rupinál drágább ételt nem találtál a lapon, de 2-5-10 rupi magaságában már lehetett vacsizni. Ennyi. Egy pasas meg akartam maszirozni a fejem, vagy a lábam mustárolajaal, de kihagytam. Vissza a buszra.

Punjab, Golden Temple. 2 day.

Sok sok nemalvással töltött óra után megérkeztünk a Golden templomhoz. A busztól lovas szekérrel kellett elmenni a templom közelébe. Itt indiai szemmel pillanatnak ható két óra tökölés után elindultunk az ojjektumhoz. A golden temple egy tó közepén található, ezt a tavat pedig különböző rendeltetésű vallási épületek köre fogja gyűrűbe. Mielőtt bemegyünk, fürdőt kell venni. Ezt nem muszáj megtenni a tóban, bár a totál authentic mód az ez. A közelben sok "hotel" található. Ne gondoljatok semmi jóra. Egy hatalmas, lerohadt terem, gyanús állagú padlópokrócokkal (megpróbáltam a szőnyeg szót használni, de kicsorgott a könnyem). Ott volt aztán minden ötödik százfős szobára jut 3 fürdőszoba. Ehem. Lavór, mocskos víz, kancsó. Úgy döntöttem, a tóban fogok felfrissülni a nagy látogatás előtt. Láttam a sikh haver haját egyébként, ott készítette el a szakállát a szobában nagy gonddal, meg a turbánját is. Reggelente ez minimum másfél órát jelent. Nagy alázattal, térden állva végezte a rakás bonyolult műveletet, a szőrreális haj és szakállerrejtést. Itt indiai szemmel pillanatnak ható két és fél órás baszakodás után nekiindultunk a nagy útnak. Távolról már kiveri a szemed a kupola, egyszerűen elképzelhetetlen fényesen szikrázik. A nap kegyes volt, tűzött keményen. Amig a hídig eljutottunk, láttunk sok érdekes figurát, többnyire sikh vallásuakat, ez ugyanis az ő templomuk. Sok öreg (minimum 80) éves néni is karddal vagy lándzsával rohangált. Sehol egy fémdetektor vagy motozás.. Azt mondták, a sikheknek mindenen rajta a szemük. Ezt nem kétlem. De akármelyik muszlim csávó akárhány tonna krémtusfürdőt bevihet a szentélybe, és nem csak krémtusfürdőt. Na. Kívülről csalás, nem arany, csupán 1 mm-es aranylemezt kovácsoltak rá. Ez nem több pár tonnánál. Belül viszont minden színarany. Istenre, imára nem sok idő jut, gyorsan megy a gyártósor, kb 5 másodperc belül, orral megérinted a padlót, bevágod a pénzt aztán hátulról két kézzel jön a sikh vagy hindi vallás következő követője.

Egy kis elmélet:

A Sikh vallás ( a szőrös turmános kardosok) nem régi. Pár száz éves. Azért jött létre, hogy a hindukat védelmezze a muszlimok ellen. A lakosság sok százaléka hindi, öt százaléka muszlim (volt akkor, most 20), a muszlimok mégis magukénak akarják indiát. Ezért aprították a hindiket, akik meg nem vágtak vissza, lévén pacifisták egytől egyig. Valamelyik eszesebb aztán kiagyalta, hogy nem kell ez így legyen, meg is védhetnénk magunkat. De ehhez új vallás kellett. Ez lett a sikh. Nem véletlen északnyugaton, punjabban él a legtöbb szikh, pakisztánnal határos állam ez. Minden hindi család 1 gyermeke a sikh vallást veszi fel, lehet leány is akár. Ez manapság már nem annyira áll. 5 kötelező törvényük van. Turbán. Szőrlevágás nuku. Kard hordása. Speciális karkötő (bangle khara) viselése: ez pajzs és fegyver egyben. Valamint az ötödik, egy spéci alsónadrág. Ez miért, azt nem lehet tudni, lehet hogy be voltak tépve a kiagyalók az alapító estén.

A punjabi gyerekek elég tökösek is, előbb a kéz aztán az ész.

Szóval vissza. Miután kijöttünk, egy kis ima még, aztán irány az ingyen ebéd. Thania Dhania mellett kaptam helyet, aki a legjobb csaj volt a csoportból. Csak és kizárólag ennek köszönhető, hogy mindent megettem. A rozsdás, lukas vödörből mért tejberizst, aztán a rozsdás, lukas vödörből mért csicseriborsót, aztán a brutálisan elrontott csapatit, ami azért nehéz ügy, mert liszten és vizen kívül semmi egyebet nem tartalmaz, már ha a szennyezőanyagoktól nagyvonalúan eltekintünk. De bevettem mindent. Aztán megnéztünk 1 falat, ahol lelőttek sokezer indiait 1990-ben, elég szomorú hely volt, sokan sírdogáltak. A pakisztáni határtól pár kilóméterre voltunk. Tervben volt a megtekintése, hogy kiabálnak a falon keresztül egymásnak az indusok meg a pakisztáni alakok, de idő hiányában ez kimaradt. Az emlékhelyből kihátrálva, indiai szemmel pillanatnak ható másfél órás tökölés után a buszon voltunk, hogy benyomuljunk Jammu-Kashmirba, ahol a fehér fej kelendő portéka...

Jammu-Kahmir, pihenő, 2. day.

Megáltunk Katra előtt picit felfrissülni, hamizni. Az út széle tele volt géppityus, mellényes katonával. Aki nem sikh volt, annak még sisak is fért a fejére. Bedobtunk pár juicet, kávét, aztán mentünk tovább.

Jammu-Kashmir, Katra, 2. day, 9.00PM

Megjöttünk. Ezer méter magasan voltunk, a Hegycsúcs 2000 méter magasan van. Ott van a legszentebb szent indiai Isten, akiről hallottam. Hozzá szerpentin vezet fel. A feljutás módja: Alapvetően gyalog. Lehet még lovon szamáron összvéren, 4 szolga által rúdon vitt fotelben, és akinek minden mindegy, helikopterrel is mehet. És még  módon. Erről kölön fejezet lesz.

Mi persze a gyalogot tettük meg, szép kihívás, 14 kilóméter, szemerkélő eső, éjszaka, hegy, 1000 méter szintkülönbség. Jó jó, nem sok, de ez még semmi. :)

Jammu-KAshmir, Katra, 3. day, 12.00AM

Éjfél. Indulás a hegyre. Az út szépen kövezett, mellette sok-sok bolt a megfáradt vándoroknak Kétszáz méterenként fedett útszakasz, ha bekövetkezne az, ami bekövetkezett.

Vettem 15 rupiért esőkabit (ebből később még kettőt), meg egy botot (5 rupee). A később jelentkező lábfájdalmak ellen, meg a később jeletkező majmok ellen. Indulás. Az első párszáz méter után már tudtuk, ez sokkal keményebb lesz, mint előre látható volt. Az eső eleredt, felettük az esőkabikat. Sokkal hamarabb totál vizesek lettünk alatta, mintha fel se vesszük, és nem azért mert csak szemergett. Pár kilóméter után már nem láttunk az esőtől, megáltunk egy fedet helyen. Itt egymáson aludtak emberek, kecskék, lovak, tehenek, szamarak. Mi is majdnem engedtünk a kísértésnek. A cipőink még valahogy bírták. De az eső egyre cudarabb lett, és egyre vékonyabb sáv maradt az úton, ahol nem hömpölygött a víz. Aztán elért minket, egy pillanat alatt mindenünkbe víz szivárgott, és mintegy varázsütésre, minden mindegy alapon továbbindultunk. Esőkabát már nem számított. Semmi se számított. Még több mint a kétharmad út hátravolt.

Félút fele elkezdtek az emberek botorkálni, mint a sivatagban térdreesés előtt pár órával, persze szárazságról szó sem volt. Én elég jól bírtam még, a botom is csak kétszer ejtettem el eddig. Majdnem minden pihenőnél megálltunk, és a botunkra hajtva a fejünket egyből elaludtunk állva. A sikh pajti vett fel minet mindig, hogy gyerünk gyerünk.. Aztán leült egy helyen, és elaludt. Én mellette voltam, és mindig nekilökött egy kecskének ahogy nekem dőlt. Nem mintha ez hármunk közül bárkit is zavart volna... Felkeltettem, kért még 1 percet.. Aztán pár perc mulva felráztam, amikor én is felébredtem. A nap elkezdett derengeni. Erőre kaptunk, ez persze röhelyes tulzás. Vonszoláshoz elég volt. Az utolsó 2 kilóméter nem volt szigorúan monoton emelkedő, fedél is volt felettünk - persze az úton ettől még bokáig hömpölygött a víz - közeledett a templom!

Jammu-Kasmir, 3. day, 6.00AM, majomtámadás.

Arra lettünk figyelmesek, hogy dübörög a tető a fejünk felett, és éktelen sikítozás kíséri, meg ordibálás. Mint a lelkek a pokolban. Ezek majmok voltak hegyoldalban. Nem tudom melyik az ijesztőbb. Jöttek kaját vámolni. Egy csoportba ugrottunk, én bátran beálltam a csajok mögé, és onnan lógattam botomat! A majmok kimásztak a korlátra, és onan követtek minket a templomig, ahova is egy csoportba bújva érkeztünk meg.

Jammu-KAshmir, 3. day, 08.00AM, bejárat.

Rengeteg ember.

Kis tökölés, várakozás után, figyelve hogy ne aludjunk el (kb 50 órája nem aludtunk), olyan éhség tört rám, mint még sohasem. Szinte biztos, hogy ha a kollegám nem ad nekem két csomag csokiskekszet, az első étellel rendelkező embert összevertem volna az ételért. Na jó, voltak boltok, u.h nem, de ha nem lettek volna, akkor igen. Bementünk az előtérbe. Itt kell szent fürdőt venni, levetkőzni, minden bőrtárgyat, cipőt, mindent lerakni. Aha. Az esőtől az épületben ömlött a víz. Soktízezren vártak a 3 tusoló valamelyikére. A ruhatár tele. Mindenhol agresszívé váló, tülekedő hindik. Két óra lökdösődés, csurom vizesen, 15 fokban, párában, félhullán megláttuk a sort... Rácsok közé nyomorított emberek, lökdösik egymást, a korlátok itt ott szakadoznak, nagy taposás... Futószalag-isten előtt a szervezés csúnyán nem volt megszerkesztve. 4 óra várakozás után 2 másodperc a szetélyben.. Én nem vátam ki. Álltam mezítláb fél órát a vízben, csurom vizes ruhákban, és döntöttem. Kimentem az előtérből, néhány hindi letaszítása és eltaposása után, kb fél óra alatt kiértem a szabadba. A kollegáim közül többen nem mentek be. Ez még nekik is sok volt. Elmentem helikopterért, de ebben az időben nem indították, akkora volt a köd. Mondom, fogok 1 csacsit és elhúzok a gecibe. Már elnézést, de így volt. A csacsik, lovak nem idnultak, mert a sok átfolyás miatt megeshet, hogy gondolnak egyet, és másmerre mennek, ami szerpentinen nem sok jót jelent. A rabszolgás megoldás nem fért a csőrömbe. Elindultam gyalog. Tibigyerekkel. icsit később az idő engedett a mocskosságából, és a pacik elindultak. Két óra alatt leügettünk. Nem szabadott elaludni, nehogy leesünk a lóról a szakadékba, mert amellett vezetet az út végig. A látvány elképesztő volt (fölfele is, csak ott a majmok miatt nem élveztük)! Többezer méter magas, totálzöld, tiszta falak, lefele ködbe, fölfele felhőbe veszve... Gyönyörű volt, gyönyörű!

Már a templom fele menet is vannak kiesett részek, meg időzavar, a nem alvás meg kimerültség miatt.. A hegyről leérve azt hittem délután hat lehet. Asszem dél volt...

Utána a buszon meg hazaérve kb 30 órát aludtam kisebb megszakításokkal.

Sose voltam enyire kemény túrán, de nagyon megérte! SOkszor bármit megadtam volna fölfelé menet, hogy valaki hazarepítsen, de asszem mostmár elmondhatom: Újra bevállalnám!

A feljutás negyedik módja. Hajtsunk fejet.

Az ember elhatározza, hogy felmegy. Mert ISten, meg minden. Sokan kéthavonta eljönnek. Aki tud, gyalog megy fel. Három évesen, kilencven évesen. Gyalog kell megtenni, ha megy nekünk. Ám van egy sokkal érdekesebb mód is...

Ember, kezében kókuszdió. Mellettünk áll az esőben. Nincs rajta esőkabát. Lehajol. Leteszi a kókuszdiót, előre lépeget a kezével, közben letérdel. Lehasal. Kinyújtja az ajándékát. Utána úgy áll fel, hogy a kókusz a földön marad, hozzásétál, és felegyenesedik. Megcsókolja. És kezdi elölről. Három métert halad egy perc alatt. A hegyre vezető út 14 kilóméter... Csakhogy ő már otthonról jön így, lehet, hónapok óta. Csak a hegyen eltölt legalább két hetet... És amikor láttam fenn a helyzetet, az járt a fejemben, szegény ember... Lefele ugorva jön. Nem egyedül jött ám így fel...

A történet bármennyire is rossz emléknek tűnik, én nagyon örülök, hogy résztvettem ezen a túrán! Britneyre elcserélmém. Másra nem.

Itthoni vígjáték

Ez azalatt, mikor mi nem voltunk itthon, csak Tati.

Most hallom csak, és ez nagyon Indiais! Rendőrségi ügyünk van!

Mivel itt az a szokás, hogy a sokáig itt élő külföldieket meglátogatják a fakabátok, ide is eljöttek. És meglátták a Catan telepesei társasjátékot az asztalon. Ami kártyákat is tartalmaz.

IGEN! Indiában tilos a kártyajáték, és vizsgálat indult ellenünk, mert biztosra veszik, hogy itt bűnbarlang van! Senkit sem zavar, hogy rendőrtől kapott ........ fújt szét a .......... a ventillátor, vagy hogy a sikh csávók ............. rohangálnak......, meg ...... kérnek pénzt! Annyira tipikus india!

Reméljük megússzuk, és dobunk még hatost amikor búzára lesz szükségünk, hogy várossá fejlesszük településünket, és nem rácsok mögött nézzük indiai csutkával a púzónkban, ahogy elégetik Catan pokoli telepeseit a rend őrei az igazság máglyáján!

No para, max pénzbünti lehet!

Éljen itt! Éljetek ott!